Lélekláda

Amikor leszálltam a 96-osról, elköszöntem, szépjóestét. Megérkezett a 46-os, felszálltam, a nagy megdöbbenés mellett szinte örültem,hogy a sofőr köszönt, jóestét.

Álldogálltam elöl, ahogy szoktam kb. 20 éve. Később leültem, de elöl szálltam le.

Leszálláskor meg mondott valamit. Nem értettem. Harmadszorra is alig hittem a fülemnek. "Rámcsörögsz?" éS a kezében egy pézsére felírv a atelefonszáma.

"Hülye vagy?! Na ne viccelj."

Gondolkodtam egy testin és egy lelkin is, de ez csak zaklatós történőst érdemel, egy szót sem többet. Anyád.

 

Mennyi meg nem valósult álom van az el nem égett gyertyákban...

AZ eredeti jobb, a második csak a szöveg miatt jön, szeretettel samppnak, Kenildemnek és SPG-nek, ha jól belegondolok. :)

A kislánybábu forgása egy idő után már hányingerkeltő. Vagy csak ennem kéne lassan. :D

 

... a napsugár.
(Az is egy gyönyörű dal, ha valaki tudja, tanítsa meg nekem.)

Igazából csak felfigyeltem tegnap arra a különleges tényre, hogy most adott két nap, amelyre nincsen programom, viszont szeretnék. Évek óta nem fordult elő ilyen.

Szeretnék valami újat.

A játék szabálya a következő: fogd a könyvet, amelyet éppen olvasol, nyisd ki a 161.oldalon és másold be a blogodba az 5. mondatot. Add tovább a játékot 5 embernek.

Sofie-tól kaptam, és köszönöm. Most pedig elárasztalak titeket. :)

Perpill semmit nem olvasok valójában, tehát a nemrégből kaptok ízelítőt. A könyvcímek jöhetnek kommentbe, molyolók persze előnyben. :)

1. "- Mosca olaszul annyit tesz: légy - jegyezte meg Giacomi."

2.  "Anyám nagyon félős volt, és ez rám is rám ragadt."

3. pnd

4. "Mire papácska: "Jól van", und mein Vater sagte: "Gut.""

5.

"Lábujjhegyen kell járni a világban,
az éjszakában annyi a vonat,
mely összerág és széttöri gerincem
s vígan megőrli fájó csontomat."

 

Az utolsó duplacsavaros erősen, itt az első csavar megoldása is okés. És érdekes, hogy a szorongás mennyire keretezi a  mai nap postjait.

A játékba meghívottak: Zsuzsi, GG, sampp, SPG és krisna. Mások is welcome, konkrétan több emberre is igen kíváncsi lennék, csak bátran. :)

 

Álmomban egy versenybe csöppentem. Nem tudom, milyenbe. Két fiúval és talán még egy lánnyal voltam együtt, de egyébként egyéni vereny volt. Ültünk körben, mindenki hallgatta az elhangzó "produkciókat". Voltak átélt-megkomponált versmondások, voltak földrajzi-történelmi kérdések... Valójában lövésem nincs, milyen verseny lehetett ez. A fiúk jókat nevettek minden felsülésen, én meg a nyakukba csördítettem, hogy miért nincs bennük egy szemernyi empátia sem. Pedig igazából az én félelmem dolgozott addigra, hogy már volt bennem para a felsüléstől-kinevetéstől, mert addigra konstatáltam, hogy én nem készültem semmivel és semennyire, nem is igen tudok semmit. Jódarabig azért nyugtattam magam, hogy az éles eszemmel majd kitalálok valamit az adott helyzetben.

Nektek melyik esne jobban egy kínos szituban? Ha észre sem vennék, vagy ha jót derülnének az eseten?

Gyanús, hogy az, amelyikből jobban kiérződik

a; nincs semmi baj, az élet megy tovább
b; a természetesség
3. hogy pnd
d; hogy hibázni lehet.

Ezt lehet, hogy igazi beszélgetés tudja csak meghozni. Vagy a nevetés közben kedves pillantás. A helyzet maga. Mindazonáltal gondoljatok az ilyen parásokra mint én, és nevessetek, de azért  emeljétek be őt is a szituba.

Valamint ha van egy igazán értelmes gyereketek, akkor tudjátok, hogy legalább annyi melótok van vele, mint a nagyon butával. Folyamatosan motiválni kell őt arra, hogy tanuljon, legyen neki más az elvárás. Konkrétan mindenkinek személyre szabott elvárási rendszerrel kellene szembesülnie Ideáliában.

Főműves úr témájába vág, de azért összegzem: a zseniknek is meg kell tanulniuk tanulni ahhoz, hogy folyamatosan fejlődhessenek. Mert a végén még egy-két egyetemet is elvégeznek anélkül, hogy kiderülne, hogy semmit nem tudnak, viszont addigra a híres nagy eszüket is elfelejtik használni.

Most eldöntötttem, a hogy a legközelebbi buliba már hozok egy-két új embert (a nemi arányok javítások érdekében leginkább pasikat). Ilyen nem nagyon történt méég, de nem tudom ennek okát.

Szóval GG és a Cseh család érezze magát meghívva. Aztán elképzelhető, hogy csak jövbőre lesz ilyen.

A tolerancia, főleg zeneileg és visításilag alapkövetelmény. :)

Van még valakinek kedve?

 

Ja, és a helyzetjelentés: már sírtam, már visítottam, már táncoltam nem ebben a sorrendben. Jól vagyok, csak bazi fáradt. Hálistennek továbbra sem könnyen részegedem.

dj SPG.

Beszélgetéshez, csípőriszához, hagallához, borhoz, jégerhez.  Évek óta szeretem. És csak egy paraszthajszállal szeretnék többet.

Egyértelműen durva tőlem 6:38-kor kelni, és 7:07-re hajat mosva,illatosan, félig felöltözve blogolni, majd vígan bekarikázni dolgozni. 

 Pláne sok óra kómázást és egy óra alvást követően.

Álmomban A matróz nejével beszélgettem. Mert már régóta tuduk, hogy ez meg fog történni. Nem úgy nézett ki és a viselkedése-személyisége sem olyan,m int szerintem az életben. Természetes.

Ilyen csak két nő között lehet és nagyon ritka. Olyannyira, hogy a valóságban nem is így van. Ablakcsaj jutott eszembe.

7:10, indulok.

Rendszeresen használjuk a T/1-et nonplazmatik környezetben, tillti jól rákérdezett, jól odatolzuk neki a büszkeMit, és azóta is azt olvasgatjuk, röhögünk, szeretjük azóta is, továbbra is. :)

Fáj a hátsó plazmarészünk, így.

Van, amikor értelmet kap egy dal. Sokszor az egyszerűség mindent visz.

Sinéad néhol Ani.

 

és velem nem könnyű. Pedig mindig azt remélem.

(GG állítólag órákig nem bírta viszafogni a kuncogást, miután kértem, hogy fogadjuk el, hogy én ilyen egyszerű lány vagyok.)

Mindazonáltal jó látni, hogy a cipő másik fele sem sokkal bővebb. Vagy nem jó látni. Inkább lássuk már azt, hogy fölkapjuk a a cipőt és az nem szorít, de kellemesen simul, és vidáman kacagva szaladunk tova.

Run, just for fun. (éccökőnek különösen, mizar -rajongóknak meg sőtpláne.)

Szerettem volna embeddelni ide az I would do anything for love, but I won't do that örök slágert meatloaftól, de egyszerűen nincs fönt megfelelő verzióban a youtube-on. Igen, bele- vagy végighallgattam az összeset. Igen, még olvasok kicsit. Igen, korán kelek.

Megérdemlem a kényeztetést: jógáztam (hihetetlenül jólesett), sütöttem palacsintát, finomat. Szanáltam rengeteg ruhát. De nem vagyok kész újra.

Az előbb bedőlt a kerítésünkbe egy részeg biciklis. És most itt ordítoznak. "Azt leszarom, de ha a biciklimnek..." ehh. kertvárosi idill, romatikus lelkű aktivisták, szevasztok.

Az hogy van, hogy ellátogatok egy oldalra, meglátom a szerzőt (eszpee) és tudom, hogy a leenél találkoztam ezzel a névvel?

Szerintem annyira én sem vagyok jó, hogy 5 év távlatából meglegyen egy post fejben.

Lehet, hogy kommentelt oda sokat vagy valami? Misztik.

Hát ez most nagyon fura. Mintha megcsalnám egyiket a másikkal, a másikat az egyikkel, a pnd-s változatról nem is beszélve.

Nem, nem vagyok együtt senkivel. Még. Így lehet, hogy nem is leszek. Vagy lehet, hogy pont így. Ha akarok. A kivel is?

Amúgy napi egy-két telefon lakásügyben, hogy valami pozitívumról is beszámoljak.

Amennyire utálom a folyamatot, annyira imádom a végeredményt.

Álmomban, egy párhuzamos dimenzióban, azt mondta nekem a férfi, hogy idejét sem tudja már, mikor simította hozzá valaki a selymes-sima lábát. Én csak mosolyogtam.

Ildi megnyílása a kultúrantropológiáról. Boj molyosodása.

A hároméves sörözés sajnos felejthető volt, lehet, hogy a távozásom után beindult a buli, de azt meg ki tudja.

"Ébren?" sms-re mindenhonnan kedves válaszok. 

Ezer év után ismét ZP. A csini pántos barna sokéves átka is megszűnt. Végre tánc, jó volt, jó volt, jó volt. Sikerült ésszel is élni.

Vázon viszont sajnos továbbra sem utaztam, túl nagy volt hozzá a seggem szerintem. :)

Csányi Vilmos: A bábosok. Annyira édes mesének indul és aztán annyira mai lesz, hogy így a 44. oldalnál mindjárt sírok bazdmeg és közben még okos is ésjahajj. Szóval olvassatok Csányit, írni is tud.

 

Legalábbis így döntött a testem ma: nem részletezném, mindenestre már elküldtem gyógyszerért (én!) és az ügyelet kihívásán gondolkodtam. De 2-3 óra alatt vége volt, azóta ismét csak pelyheken élek és nyugalom árad testemben-lelkemben.