Lélekláda

Lassan egy termékenységszoborhoz állhatnék modellt. MInden hajlatom csak dagad.

Eszement foltok az arcomon.

Már nem eltűnő haragránc.

És mindez most így napok alatt. Pedig eszméletlen sokat aludtam magamhoz képest.

Az eséskor szerintem még butultam is.

Egy szürke negyvenes nő lett belőlem pillanatok leforgása alatt. Egy tinédzser egzisztenciájával szinte.

Innen szép magamra találni. ;-)

Viszont tök feladatorientált vagyok. A negyvenes éveimnek is lesz haszna. :)

Az OSzK-ban lehet online előjegyezni. 100-200 Ft.

Aztán lehet szkennelni. 80 Ft/oldal. E-mailen általában nem megy át, ottani gépre átküldik.

Vagy kiírják CD-re. 300 Ft/db. 

Te nem vihetsz.

Utálok fizetni csak azért, mert ott vagyok és nem máshol.

Mégsem írhatom a facebookra, hogy hozzádbújnék.

El is megyek a nettől. Csinálok birsalmalekvárt, mert az jó. Körtéset, hogy stílusos legyek.

El akartam mesélni azt a szürreális estét, amikor tímbildingeltünk, csak elmaradt. Lefelé menet az első 5 km-en egy üveg áfonyás pezsgő, aztán az általam vitt Jekl tán cabernet sauvignon már kitartott a a maradék 65-re.

Az este folyamán együtt maradtam egy pánikbeteggel bezárva, a kezem sokatadó. Az este folyamán röptetve táncoltatott és kurjongatott az egyik főnököm, félénken a másik, még félénkebben-(velem sosem táncolósan) a harmadik.

Az elsőnek ültem az ölében, volt hóc-hóc katona. A negyedik annyira berúgott, hogy ijesztő volt, pedig szívemnek szottya ő. Olyannyira, hogy csak úgy lehetett lefekvésre bírni, ha ottmaradtam vele. Édes pofa. Addigra már színjózan voltam, elég sűrű volt a program.

Ja, az gész estét mezítláb roptam végig, úgy, hogy 2 üveg tört szét előzőleg a tánpárketten. csak a körmeim törtek le a folyamatos rámtaposástól, más bajom nem történt.

 

Azóta ezer dolog hullik, zajlik. Most hajj. Várok, csillapodom.lehetnének nagy szavaim, hogy egyik vagy másik irányba döntsek bármit is, de most csak hagyom, hadd fussa ki magát pár dolog. Megmutatkozhat a valódi természet.

 

 

A titkárnőnket elhagyta a férje, már tán fél éve is ennek.  Épp arra értem haza, hogy anyám mondja az exfeleségnek, hogy a férj új csaja majd biztos akar gyerekeket és hogy onnantól az eddig lévő három majd másodrendű állampolgárok lesznek.

Tök klassz, ahogy anyám békét és nyugalmat teremt maga körül.

Lízingtanulás közben, hajnali fél kettőkor egyperces zokogógörcsöt kapni a Szex és New York egyik jelenetén több, mint érdekes.

Úgyhogy ennek örömére jól szétbarmoltam az arcomat rögvest.

Nehezen tudom megfogalmazni. Tele vagyunk még mindig (és nyilván sokszor jogosan) azzal, hogy a nőket nem fizetik meg, nem elégítik ki, lenézik őket és hogy közel sincs esélyegyenlősé. Ezt sok esetben alá tudom írni, nyilván küzdéssel mindenféle akadály legyőzhető. Csak adott esetben nagyobb (vagy az adott nemnek nehezebben teljesíthető) küzdéssel.

(És most nem a mellbedobós vizsgákra gondolok, bár ultimate weaponként mindig ott van ugye.)

De azért arra szoktunk-e gondolni, hogy az a nyomorú férfi, aki mellettünk él, annak szüksége van arra, hogy észrevegyék?

Most nem csak a buksisimogatásra gondolok, meg az odabújásra és az együttlétezésekre-beszélgetésekre-sétákra-lélegzésekre, bár erősen szomorú lennék, ha ezek kikopnának a majdani házasságomból.

De az, hogy nem kényeztetjük a pasink testét, csak a farkát?! Az milyen már?!

Szexuális forradalom, szevasz. Mintegy negyven-ötven éve.

Bejártam ma.

 

Jó helyek voltak nagyobbrészt. Kóstoltam sherryt, madeirát, portóit. Édeseket, finomakat, nem csak szaküzletben.

Az utca olyan volt mint a lépcsőház.

Kifejezetten szar volt három boldog párt nézni képeken többek között.

A fél világomat odaadnám?

 

Sehogyse nincs ez rendben így. Kurvaélet.

 

Krisna mégis tudott olyat mondani.

De most lefekszem, mert különben kikapok magamtól is.

Ma elhatároztam, hogy. Hú, sok mindent. Egyrészt azt, hogy nekivágok a családterápiás alapképzésnek, esetleg még Krisna mondhat olyat, ami visszatart, de nem fog.

Másrészt meg azt, hogy ehhez nekem már ott kell laknom a lújlakban, különben meg fogok halni a fáradtságtól.

És ehhez nem kell, hogy kész legyen a kecó ám. Az kell, hogy álljanak az új falak, meglegyen a padló, át legyenek kötve a vezetékek, kész legyen a fürdőszoba, legyen bent mosógép, vasaló, porszívó, hűtő.

Jó, ha van, de nem kötelező a tűzhely. Mége gy kis ideig.

Jó, ha van, de nem kötelező a konyhapult.

Jó, ha van, de nem kötelező a bármilyen szekrény.

Jó, ha van, de nem kötelező a bármelyik galéria.

Esküszöm, beköltözöm, amint lehet, aludni akarok. Mint most is. Elképesztően fáradt vagyok. Pedig még csak most jön a rossz idő.

Téli álOn.

Álmodtam. Többször is jártam a lakásban, nyár volt, délután, esetleg olyan szép őszi napsütés. mint ma.

Könnyű volt az egész.

Boja a szomszédban lakott. A lány a szomszédból. :) Úgy voltunk együtt hármasban, amilyen könnyedén csak egy napsütéses vasárnap délután nyugalmában lehet.

Csak csöndben. Meg ne hallja.

Kitart és mosolyog.

És tessék mondani, olyat nem lehet, hogy valaki azt élvezze, hogy én szeretnék tőle valamit? Muszáj mindig visszafogni magam?

Tilltinek meg üzenem, hogy mégis megvolt a picsogás és nem a hálás típusú. De ezt egy ilyen érzelmes kiscsajnál igazán el is várhatjuk talán.

Ha nem nézem azt a kómaszerű alvást délután, amelyben nagyjából fél liter vizet verejtékeztem legalább, akkor lehet, hogy jobb döntés lett volna bemenni dolgozni, legalább a testmozgás meglett volna. Így viszont betegszabi, az ólmosabb fajtából.

Önmagamnak is.

Egyre több az olyan nap (de ez persze nagyon hullámzó), amikor fölállnék az asztaltól, levenném a headsetet és "csá!"-t intenék.

Ez nálam akár még éveket jelent, mint tudjuk, de azért futnak a gondolataim. Az például egy felismerés volt, hogy nem azért kell a szakdoga, hogy továbbléphessek. A kettő tök külön dolog. 

A mediátorkodást élesben szeretném megtanulni. Nyilván lehet-kell az elmélet is, bármilyen oktatási formában befogadom, ha közben vannak élő problémák.

Legszívesebben Negra Vidiáznék. Egyrészt a kapcsolat okán, másrészt mert ott éreztem szellemet.

De ott nincsen zsé, márpedig az kell, ha az embernek lakáshitele van.

Úgyhogy megnéztem a gazdasági mediációt. Így első blikkre valahogy pont a szépsége nincs meg. Varga Tamás ráadásul pont úgy néz ki és pont olyan mézesmázos semmitmondó, mint apám.

Igen, tudom, ez belőlem fakad, nem a külső ingerből. 

Azt hiszem, ellátogatok valamelyik intézetbe megkérdezni, ki foglalkozik nagycéges közvetítéssel. Bár ma éppen kurvá ra kiábrándult vagyok a cégemet illetően. Hetek óta mondhatni egyre inkább. Vagy hónapok. De persze csss....

Meg gondolkodtam mindenen. Háttérosztály, fiók (az csak a (kis)város miatt, nem kell izgulni),  a költözésen a lakáson, a terveken.

Ideje lenne már azt csinálni, amit tényleg élvezek. Három év kellett ahhoz, hogy kinőjem a mostanit, de lassan megtörténik, azt hiszem.

Aztán ki tudja.

Előre-előre-fel-fel.

Upd.: ez azért szimpatikus. http://gazdasagi-mediacio.hu/Nemet-mondok

http://maiebed.freeblog.hu/archives/2009/09/06/Zoldseges_rakott_krumplli/

Szóval nem csak furulyáztam, hanem főztem is, igazán helyre háziasszony vagyok. ;-)

Meg vasaltam, aztán majdnem bőgtem, beszéltem, most kicsit kiégett.

Még nem beteg! (A család viszont nagyon.)

Azt képzeljétek, hogy ma elővettem a furulyámat és játszottam rajta. Jólesett. Főleg az alton. Évek óta meg sem kísértett még a vágy sem.

Na, tessék bulvárlúj.

Legkésőbb egy évvel ezelőtt elkezdtek cisztákat termelni a petefészkeim. Ezt pár hónappal később tudtam meg véletlenül (éljenek a profi munkahelyek, ahol vannak teljeskörű eü. szűrések).

Ettől teljesen függetlenül (legfeljebb mint ok szerepelhet) volt egy erőteljes hormonbehatás.

A lényeg az, hogy én 28 év lébec után pár hónapja tudom a magyar nők istenek. Soha nem vettem észre a menstruációmat, semmi bajom nem volt. Jópár hónapja fáj, de pusztulásig, hányingerig, hidegverejtékig, ájulásküszöbig. Tiszta kamasznak érzem magam.

Ezen kívül nő(tt) a mellem. Igen, tudom, ez alapvetően örömhír, de basszus, egész jól kialakult testképem volt, konkrétan a melleimet annyit dicsérték a barátnők, hogy tökéletesen elégedett voltam velük. Most  nagyok, nem tudok velük mit kezdeni, ráadásul fájnak, feszítenek.

Nem, nem vagyok terhes.

Viszont erős motivációt jelent egy lightos fogyókúrához. Vissza akarom kapni a saját testem és a 75B-s mellemet.

Btw hihhhetetlen, hogy csak szivacsos, push-upos, mégnagyobbá tevős melltartókat lehet kapni. Vékony anyagút szeretnék, elöl semmilyen anyagmintával, fölül esetleg csipkével, 0 szivaccsal, rengeteg színben, spagettipánttal.

Köszönöm. Borzasztó rég kikívánkoztak a fönti magwas gondolatok.

Az hogy van, hogy elnézegetve a fényképeiket érzem a pasiban lehúzó mocsárt, és hogy a lány melllette találja meg a békéjét? Harcoltak, biztosan sokat szenvedtek mindketten. És én most a képeket fojtogató-karommal belevájó férfikezeket és elomló, befogadó, anyás, nőies nőt látok a régi férfias nő helyén?

Azt is gondolom, hogy éppen emiatt a feszültség miatt nem vagyunk jóban jó ideje. Itt most nem biztos, hogy elég, ha megemlítem a kétségeimet. Kérdés, hogy mit is féltek. És kérdés, hogy melyikünk áll ellen ennek.

Tudom, hogy ez nem egy közérthető poszt, bocsánat. Mindjárt írok egy olyat is.

Amikor leszálltam a 96-osról, elköszöntem, szépjóestét. Megérkezett a 46-os, felszálltam, a nagy megdöbbenés mellett szinte örültem,hogy a sofőr köszönt, jóestét.

Álldogálltam elöl, ahogy szoktam kb. 20 éve. Később leültem, de elöl szálltam le.

Leszálláskor meg mondott valamit. Nem értettem. Harmadszorra is alig hittem a fülemnek. "Rámcsörögsz?" éS a kezében egy pézsére felírv a atelefonszáma.

"Hülye vagy?! Na ne viccelj."

Gondolkodtam egy testin és egy lelkin is, de ez csak zaklatós történőst érdemel, egy szót sem többet. Anyád.

 

Mennyi meg nem valósult álom van az el nem égett gyertyákban...

AZ eredeti jobb, a második csak a szöveg miatt jön, szeretettel samppnak, Kenildemnek és SPG-nek, ha jól belegondolok. :)

A kislánybábu forgása egy idő után már hányingerkeltő. Vagy csak ennem kéne lassan. :D

 

... a napsugár.
(Az is egy gyönyörű dal, ha valaki tudja, tanítsa meg nekem.)

Igazából csak felfigyeltem tegnap arra a különleges tényre, hogy most adott két nap, amelyre nincsen programom, viszont szeretnék. Évek óta nem fordult elő ilyen.

Szeretnék valami újat.