Lélekláda

Csak jegyzetelek, bár hasznát nem hiszem, hogy fogom venni.

Hatéves - egymás fokozása, izgalom, spiritusz, ész, sms, vágy, irányítás
Matróz - odafigyelés, energia, céltudatosság, műveltség, vágy, irányítás
Fűszeresférfi - varázs, teremtés, műveltség, zene, bor, ízek, sms, értékek, kontroll, vágy, irányítás
Széleshas - érzelmek, egymásrahangoltság, harmónia, zene, bor, ízek, levelek, odaadás, bizalom, műveltség, értékek, irányítás, kontroll, vágy, varázs nélküli varázs

Namost. Tutira tudtam mindig, hogy minden rendben van, és hogy ha ez ilyen jó volt, atyaég, milyen jó jön ezután?

Na most. Kút. A mező kellős közepén.

Rossz idő az, amikor régi nagy szerelmek csodálata helyett azt látod, hogy ma már nem, semmit, nem mozgat. Tényleg. Most mi a szarban higgyek? Én tökre nem vágynék többre, másra, kész, köszi, én részemről itt megállnék.

Alapvető.

Örül, mert érezte az illatot. Esze van. Az élet élni akar, majd meglátja, hogyan.

Isszonyatosan fáradt. Szép volt ma. Sminkes.

Megy Szépműben tiziánni, megy vándorgyűlésre, lesz területe foglalva és konténerje, embere dolgozni. Rengeteg pénzt adott maki.

Jó éjszakát.

Már visszafelé jöttem a fornettistől (tudom, fagyasztott pékárut nem fogyasztunk), föl az aluljáróból a lépcsőn. Öltözékem irhakabát, szoknya, duplaréteg 50 denes harisnya, térdcsizma. Középtájon járhattam, fölfelé. Egyszercsak éreztem, hogy hátulról valaki a belsőcombomat simítja? tapogatja? tapintja? ujjbegyével ízleli?

Elfojtott sikítás, kaja villámygorsan lenyel, megfordul.

- Mi a faszt csinál?
- Én? Semmit. - válaszolja a 30 körüli, baseballsapkás, normális szakmunkásnak kinéző egyén, kicsit lazáskodva.

- Hogy merészeli? Hogy képzeli? - az én hangom egyre erősödött.

Itt már menekült visszafelé.

- Meg ne próbálja soha senkivel még egyszer, megértette???!!!

Ennél a pontnál elkezdett futni.

A népek persze csak álltak és bámultak.

Fölmentem a gyapotföldre, 2 mondattal elmeséltem sxi-nek, és csak ezután 5 perccel jött elő belőlem a remegés.

A tapasztalat: Elég egyértelműen meg tudom védeni már magam, erre jó a harminc évre és a visszatérő élmények. A legdurvább nem az én reakcióm volt, hanem az a hirtelen váltás, ahogy meghunyászkodott és megrettent. Láttam a szemén (nagyjából az kitöltöttem a fókuszomat teljes egészében), hogy bazira meglepődött.

Nem tudom, hogy ha elfogjuk és rendőrt hívunk, mi lett volna a végkifejlet. Így sem tudom.

Nem tudom megmondani, de bejósolni sem (pszichológus létemre), hogy ez a kicsi megrettenés, megszégyenülés visszatartja-e legközelebb és hogy akkor kivel kezd mit. Gyengébbel? Kisebbel?

Amúgy sem szoktam idősnek látszani, lehet, hogy konkrétan kislányt várt, azért lepődött meg?

Jajj, de nem jó ez. De annak örülök, hogy nekem nem tudott ártani.

Nos, a mai volt az életemben az első nap, amikor úgy éreztem, hibát hibára halmozok. Az tuti, hogy ma nem nyereséget hoztam a végnek. :)

Konkrétan a múlt hét óta szívesen megválnék minden napomtól, és ez nagyon nem jellemző rám.

Tök fura, ez tényleg új, és nem tudom, hogy van-e bármivel összefüggésben.

Ennyit a történésről.

A megmondósban ma a hitelekről lesz szó. Fél füllel elcsíptem egy mondatot, valami politikusok (gondolom, vagyonadó) és hogy mekkora lakáshitele van. Valami olyan milliók és olyan CHF-összegek röpködtek, hogy én sem tudtam felfogni, egyszerűen két számjeggyel volt több, mint amivel foglalkozom.

És akkor eltöprengtem, hogy ha valakinek enni pénze van, az vajon miért, minek vesz föl hitelt? Tényleg, teljesen értelmetlen.

Aztán rájöttem, hogy az egyetlen értelmes magyarázat a referenciacsoport. MIndig van, akinek nagyobb, több, jobb, akit utol kell érnem.

Ez viszont ránk-rám ugyanúgy igaz. Mi is egy csomó hülyeséget csinálunk/veszünk, csak a lépték változik. Vajon észrevesszük?
Nem csak az anyagi dolgokban. De miért akarunk mindenkinél bölcsebbek, szebbek, finomabban főzők lenni?

Nagyon kevészser (bár az elmúlt időszakban egyre sűrűbben) éreztem azt, hogy elég vagyok. Pont úgy. Pedig ha nem ez a boldog élet, akkor semmise.

Az alapkérdésre visszatérve szerencsém van: világéletemben kicsi házat szerettem volna. Például szerintem nem kell minden gyereknek külön szoba. Az elején úgyis együtt jó nekik, aztán meg lassan mennek is el.
A családban inkább a tárgyak tárolására vesszük az újabb és újabb helyeket. Lakásokat, polcokat.

Én meg csak keresem a körömvágós készletemet. Lassan akkora karmaim lesznek, mint egy sárkánynak. Vagy mint a bácsinak, aki a 14 éves retinánkba égette magát, hű, most is kiráz a hideg. Szevasz, Boja. :)

Mert ma egész nap ezt dúdoltam, de csak este jöttem rá erre.

Neonfényes '80-as évek, és a "magamban az Isten" XXXI. századi gondolata. Hehe. olyan nem is lesz.

If God had a name what would it be?
And would you call it to his face?
If you were faced with him
In all his glory
What would you ask if you had just one question?

*And yeah, yeah, God is great
Yeah, yeah, God is good
Yeah, yeah, yeah-yeah-yeah

What if God was one of us?
Just a slob like one of us
Just a stranger on the bus
Trying to make his way home

If God had a face what would it look like?
And would you want to see
If seeing meant that
you would have to believe
in things like heaven and in Jesus and the saints
and all the prophets (*)

Trying to make his way home
Back up to heaven all alone
Nobody calling on the phone
'cept for the Pope maybe in Rome(*)

Just trying to make his way home
Like a holy rolling stone
Back up to heaven all alone
Just trying to make his way home
Nobody calling on the phone
'cept for the Pope maybe in Rome

Könnyed meló, egész nap hívásfogadás, idejét nem tudom, mikor volt ilyen utoljára. És ráadásul még olvasni is volt idő, mámor.

Hazafelé a főnökkel a múltkori elmesélése, hálistennek csak a lépcsőházban kezdtem bőgni. Nem a lelki élet időszaka ez most odabent.

Viszont lehet, hogy páran áttérünk a hatórás munkára. Én későbbre magamtól is terveztem, hogy legyen helye a családterápiának.... Nem kötelező, de ha most nem, akkor később talán nem lehet. Töprengős, érdeklős.

Már az utcánkban jártam, amikor ismeretlen szám hívott: ezer éve nem látott-hallott legkedvesebb unokatesóm. Másfél-két órát beszélgettünk, nagyon-nagyon jó volt egymásra hangolódni, egymásnak tényleg gondolatokat és magunkat adni. Nem mindenkivel működik ez.

Ettől még gőzerővel fáj a fejem a sírás óta. Mióta estem, tökre fejfájós lettem, új korszak, most már ezzel kell együttélni.

Amúgy általában pezsgek és örülök, de most azért éppen lültem lelkileg, már a saláta sem ízlik, pedig.

Az egyébként nagy lépés, amikor az ember már nem magának főz. Én most összeaprítok magamnak mindent, de hogy ez ízlik-e majd annak, akire főzök? És ha nem? Igazából az a bátorság még csak csíra bennem, ami ehhez kell.
Nagy kérdések ezek, de persze leginkább most. Abban a helyzetben remélhetőleg nem lesznek. Meg az a csíra igen gyorsan szárba szökken és terebélyesedik, ha kedvezőek a körülmények, az a tapasztalat. :)

Régen ugye csak akkor blogoltam szinte, amikor vekengenivaló volt.

Ma életem egyik legszarabb, legfosabb, legkeményebb, kegfeszítettebb és legerőltetőbb napja volt, nem is jó végkicsengéssel és nem, semmi kedvem ezt részletezni.

Jó éjszakát.

Valószínűleg én vagyok a világon az egyetlen, aki képes úgy elrakni a bögrét, hogy abban még van víz.

Mondjuk vagyok annyira logisztikazseni, hogy ettől még ne legyen semminek baja.

Meg lehet, hogykívülről ázott be. De az újságpapír hasznos dolog. Kívülre is, belülre is. :D

Az van, hogy a VII. kerületi önkormányzatnál mindig jófej és segítőkész emberekkel beszélek. Öt csöngésen belül felveszik a telefont, tudnak, segítenek, egyszerű, gyors, flott (ez is jó szó), korrekt, szuperség a köbön. Ugyanez az Okmányirodára is igaz, bár itt nyilván kell várni.

Szóval a területfoglalásal kapcsolatban Szatrán Györgyhöz megyek a 103-as szobába. A kérelem 2200 Ft + naponta konténerenként 1500 Ft. És a legnagyobb: mintegy 5 napon belül elintézhető.

Most annyira zizgek, mint ezelőtt hónapokkal.

Ehhez csak az kellett, hogy meg merjem kérdezni a családomat. Eddig is kérdeztem, de nem ilyen bátran vagy nem jó időpontban.

Tehát akkor a bátyám és a céges emberek várhatón Bálint-nap után falat és fürdőszobát bontanak. Lett hirtelen olcsó konténeres is. Nahát.

Holnap kell intéznem területfoglalási engedélyt, illetve ki kell költöznöm. (Ezen kívül elkezdem szétverni a fürdőszobát, ez már a kiköltözési szívfájdalom után semmiség lesz).

Csatlakozni lehet a

- csempekopácsoló akcióhoz (bodr már megdolgozta a magáét).
- szerelmeseknapi sütés-főzéshez, abból tartom majd jól a népeket utána
- feb. 15-17. sitthordásos családi akcióhoz (nekem két éjszakai shiftem lesz ezekben a napokban, mert az élet izgalmas).
- a végén festeni

Utána jön

- a villanyszerelő hálózatbővíteni és vezetékelni rengeteg pénzért
- a víz- és a gázvezetékszerelő
- a kőműves vakolni
- a festő glettelni
- Boti burkolni és konyhapultolni.

Lujzi közben vásárol csempéket és a  járólapokat, laminált padlót. Használt hőtárolós villanykályhát.
Lujzi beköltözik.
Következő lépésben vesz használt sütőt, gázfőzőlapot, hűtőt, mosógépet. Lámpákat és csinosítási eszközöket.
Galériát.

Már most fáradt vagyok.

http://gabor.suveg.eu/2010/01/26/happyfm/

Még jó, hogy nem csak ilyen van. Ha csak ilyen lenne, akkor a leglelketlenebb ember sem tolná, nemhogy én. Mint bármely más melót.

Már azon filóztam, hogy második nekifutásra mindig elrontom a kajákat. Elsőre isteni, érzékkel eltalált, jóféle, érzem, hol lehet még javítani... Aztán jön a második, ahol alapdolgokkal már elrontom az egészet vagy csak simán jellegtelen lesz.

És akkor ma ismét ategnapi salit készítettem el. Az almát kicsit megégettem, a citromot kicsit túllőttem a szükségesen...

És így még jobb volt, mint tegnap. :D

És aváltozatosság kedvéért dögfáradt vagyok, 10-re szerintem ágyban leszek.

Holnapra 3 terápiás ülés egyhuzamban, de egyébként 3 nap meló nélkül juhhhééé.

Lakás On, csate irodalom on, lujzon.

Ja, igen, ma megnéztem a Hahó, Öcsi egy részét.

Éshát majdnem elbőgtem magam, majd' 30 évesen, a munkahelyemen.

Azt mondta a plazmatikum, hogy az emóciók (nem is érzelmek persze) el vannak túlozva a mesékben, hogy mindenképp átmenjen a lényeg.

Ez azért megnyugtató. Majdnem. :D

Jégsaláta mosva, tépdesve, narancs félgerezdekre, olíívaolal, citromlé.
Még nem elég jó. Csirkemell a hűtőből (borsos-mustáros pácban), serpenyő, pirít. Almaszeletek mellédob gyorsan. Rá a salira mindet, méééég citrom, még só.

Végre finom, elég, jó.

Iszonyú fáradt vagyok.

A hullámzás abból/attól van, hogyha valami jól/rosszul sikerül, az befolyásolja a hangulatomat jóra/rosszra, és a világ összes többi dolgáról is azt gondolom, hogy jó/rossz, illetve hogy nekem jól/rosszul fog sikerülni.

Az amplitúdó meg a bölcsességemből fakad. Hagyom vagy nem hagyom. Ellenállok-küzdök vagy erősítem. Választás. Döntés.

Most már csak odáig kell eljutnom, hogy minél előbb szerezzek kályhát, beszéljek a villanyossal és elkezdjem végre azt a k. lakást, mert már eléggé magam alatt vagyok.

Nos. Már megőszültem a fűtésben, lehet, hogy minden télen hazaköltözöm. Vagy a Marsra.

Szóval keresünk (most éppen) használt hőtárolós villanykályhát. Lehetőleg kettőt, ergo nem kell nagy teljesítményű. Kettő kicsi az ideális.

Hehe. Gyerekek tekintetében a jövő titka. :)

De előtte még fűteni kell, úgyhogy keressetek lécci mindenféle oldalakon fűtőeszközt lécci. Pest megye, merthát nem könnyű kismadarak ugye.

Fogalmazhatnék úgy is, hogy mondjatok piacoldalt a vaterán, az express-en és a teszveszen kívül (amúgy az utóbbin egx darabot nem találtam. :().

Trükkös tükrös.

Másfelől az éhség nagy úr, még engem is rákerget a harcsára. Wokban, almával és citrommal. Mostanában semmi sem lehet elég citromos. Nem elég savanyúak.
Amúgy a serpenyőben klasszul karamellizálódik,  egy csomó mindent lehet vele sütni, próbáljátok ki.

Van még, de most ennyi. :)

Update: Anyám váltig állítja, hogy az tengeri halfilé. Hát, nemtom, tök harcsakinézete és -íze volt. Végülis mindegy, mi az, nem vót jó. Csak az, amit mellétettem ugye. :)

Mert hihetetlen, hogy playlistet nem lehet favzolni a jutyúbon.

http://www.youtube.com/watch?v=5MooE3RQgY4&videos=a0WztO1Aqcs&playnext=4&playnext_from=TL

Vannak durvaságok benne, érdemes többször meghallgatni. :)

Hagyd megtörténni! :)

Nincsen, nem erről van szó, bár a hiúságomnak jólesne persze.

De az, ami teljesen vágyott volt sokáig és meg is testesül, konkretizálódik, az már nem az, amit ma vágyok.

Ha akkor úgy alakult volna, hogy élhettem azt és valóban boldoggá tett volna, akkor most nem lenne meg ez az újabb lépés.

Szóval ha lenne választás, csak azt kellene eldöntenem, melyik vagyok inkább én.

És nekem Carla Bley Major-je inkább szól saját magamról, az életemről, a nyugalmamról, örömjátékról, mint Toto Road Goes On-ja. Bármennyire nem érdekes ez most mert nemhogy kettő, de egy sincs, de akkoris tudnom kell: én melyik vagyok.

És ha bármikor bólintanom kell egy ajánlatra, azt csak úgy szabad, hogy legalább ennyire érzem belülről. Nem az első percben, ahogy jelen helyzetben is hónapok kellettek.

Én már csak ilyen lassú csaj vagyok.